A repülésről :)

A repülés… Aki repült már, tudja, milyen, hallottunk már jót is, rosszat is, szerintünk viszont mindenképpen fenomenális… elképesztő, hihetetlen, szuper, csodálatos, és az én megcsappant szókincsem (a fáradtság, a kevés kommunikáció és még kevesebb magyarul olvasás bizony átmenetileg nagyon tud hatni már ennyi idő alatt is) sajnos nem elég arra, hogy leírjam.. Mutatok inkább néhány képet, amik ugyan telefonnal készültek (mert persze a vadiúj elemek nem működtek a fényképezőben, vagyis így gondolom, a gépnek lehet valami baja), azért egy kicsit talán érzékelhető az élmény. De csak nagyon kicsit. Elmondhatatlan, milyen elindulni, elemelkedni a földtől, beérni a felhők közé, és aztán felettük szállni a napsütésben. Minden fényes, habos, hihetetlen…..

A sebességet egyáltalán nem érezni, pedig kb 700 km/h-val hasítottunk, de olyan volt, mintha épp csak úsznánk. A felszállás előtti pillanatokban már nagyon gyorsnak éreztük, az ülésbe préselődtünk, és aztán huss… :) be a felhők közé, aztán még magasabbra. Onnan még volt, hogy leláttunk a földre, vizekre (sajnos egyáltalán nem tudtuk követni, merre járunk :) ), többször volt alattunk és felettünk is felhő. Tényleg leírhatatlan, annyira jó..

Egyedül a leszállás, pontosabban annak a kezdete nem volt kellemes, mert ott bizony mozgott az ember gyomra össze-vissza, hol oldalra fordultunk, mielőtt lejjebb mentünk, hol az tűnt fel, hogy egyre nagyobb minden, úgyhogy ebben azért volt némi félelmetesség is, de aztán a földet érés pillanata megint nagyon izgalmas volt, egészen addig még mindig nem éreztük a tempót, csak mikor már gurultunk, ami pedig nyilván töredéke volt a fenti sebességnek.

Még magáról a repülőről a stewardokról és stewardessekről: Ryanair-rel utaztunk, a design (ha már ilyesmit tanultam, csak fontos ezt is megemlíteni :) ), szóval ez a sötétkék-sárga nem épp a legszebb, de az ember nem a repülő belsejét nézi, hanem ki az ablakon – már ha van olyan szerencséje, vagy akar egyáltalán ablak mellett ülni. Én akartam :) Elsőbbségi beszállásért egyébként nem érdemes fizetni, mert nagyon kevesen kérik, úgyhogy ha az ember időben odaér, hamar fel is tud szállni a gépre. (a tapasztalat és az elmondások is ezt bizonyítják)

A légiutaskísérők nagyon kedvesek, mosolygósak, és bár nem mind bombázók, mint a filmekben, gyönyörűvé teszi őket, amit csinálnak, és persze nagyon elegánsak. Nyilván nem ez a legfontosabb, amiről az ember egy repülés kapcsán beszél, de nekem ez is fontos, szeretem a részleteket megfigyelni, és azt hiszem, aki ezt a blogot olvassa, azt minden érdekli, nem igaz? :)

Viszont! Csak angolul beszélnek. Az egyik mintha magyar lett volna ugyan, de csak egy pillanatra láttam a névtábláját, úgyhogy végülis angolul kommunikáltunk. Sokat igazából nem kellett, és mindent elmutogattak. Biztonsági övvel kapcsolatban, mentőmellény, ilyesmi. Beszélt egy valaki kihangosítva angolul, közben pedig kb 30 emberenként egy steward mutatta, mit hol találunk. Jól szervezett, alapos dolog volt ez is.
Enni, inni is lehetett, guszta dolgokat, de mi ezeket nem próbáltuk ki egyelőre, majd ha gazdagok leszünk :) Viszont vizet vettünk a check in után, 350 ft-ért egy fél litereset.. az a rész iszonyatpuccos volt :D
Ja a check in után ellenőriztek minket, de villámgyorsan ment, és meg sem motoztak, nem csipogott be a kapu. Pedig úgy készültünk, hogy valahol biztosan meg fognak – az útlevelünkben szereplő kép alapján teljesen biztosak voltunk benne :D
Egyébként tényleg minden elég egyértelmű, nagyon nem lehet eltéveszteni semmit. Még a csomagjainkat is könnyedén megtaláltuk a végén :)

Azt hiszem, ennyi nagyjából, ha még eszembe jut valami, akkor kiegészítem, vagy kap egy új bejegyzést :)

INFO  azoknak, akik repülés előtt állnak:

- cukrot kell szopogatni, vagy rágózni, de mindenképpen sokat nyelni, mert a fül valóban bedugul, ezt már sokan mondták nekünk is, nem vicc, tényleg fontos!

- és nem kell félni egyáltalán, én azt mondom, mert bár durva tériszonyom nincs, én vagyok az az ember, aki már kicsi lányként szédült, kékült a hintában, a felszállás pedig itt épp olyan érzés, mégis annyira élveztem, hogy képtelen voltam betelni vele :)