Karácsonyi hangulat Warringtonban

No, hát ezért írta Tamás tegnap, hogy ki kellett próbálni az éjszakai üzemmódot a telefonján, mert mi mindenképpen meg akartuk örökíteni a szomszéd házat, ami pedig ugye csak sötétben látszik, milyen klasszul ki van díszítve :) mint a filmekben..! és nem giccses egyáltalán, éppen hangulatos szerintünk. csak sokkal színesebb, mint ahogy a képen látszik. Egyébként vannak szolidabbak is, ha nekünk lenne, biztosan olyan lenne, ami csak egy sima sárga égősor, és úgy tennénk fel, mint ahogy ezen a házon a kék van.. szóval egyszer olyan lesz :)

És íme a várva várt rénszarvasok :))) Csudaaranyosak, és elképesztő jó megsimítani a bazivastag bundájukat :)

Eredetileg én sajnáltam őket, hogy egész nap csak tapogatják őket, viszont azt hiszem, ez nem olyan rossz nekik. Egyrészt csak heti két napot kell itt tölteniük, nekem már ez nagyon tetszik. Aztán sok jutalomfalatot kapnak a két férfitől, akik bent vannak velük, legalább van nekik némi motiváció. Bár úgy tűnt, amúgyis szívesen mennek oda az emberekhez. Egy kislányhoz különösen :) 

Aztán nagyon tetszik, hogy nyugalmazott (vagy hogy is nevezik ezt) rendőrkutyáknak gyűjtenek ezzel pénzt. Ami viszont a leginkább szimpatikus nekem: van kitéve kézfertőtlenítő, amire több esetben fel is hívják a figyelmet simogatás előtt! (ez látszik az egyik képen)

És még egy extraaranyos dolog - mint a filmekben, kis tüneményes gyerkőcök énekelnek karácsonyi dalokat, annyi különbséggel a filmekhez képest, hogy ők szerencsére nem az utcán ácsorognak (azért itt sincs meleg), hanem a plázában. (bár itt az ilyen helyeken sincs sokkal melegebb, mint kint :) )
De tudjátok, olyan kis tipikus 6-8 évesek: néhányan nézelődnek, néhányan kilógnak a sorból, van, akinek a lába jár a ritmusra, van, aki csak minden harmadik szót tudja, de azt aztán nagy hévvel énekli.. szóval néztük őket egy kis ideig mi is :)

Szóval ilyesmi a karácsonyi hangulat itt, nekünk nagyon tetszik. Ami kevésbé jó, az a karácsonyi vásár, azt láttunk már számos jobbat is, ami viszont nagyon-nagyon jó, hogy hihetetlen kellemes zenék szólnak a boltokban, legszívesebben egész nap táncolnék és énekelnék bennük - ha meleg lenne :)

Mi és a biciklik

A régóta emlegetett biciklikről végre képek is készültek. Ez  a lila az enyém, nagyon szépen pózolok mellette :)

Ez pedig Viki járgánya most csak ilyen szerényen pózol, de nagyon daliásan ül rajta, tiszta előkelő :)

Ezek a képek ma este készültek,csak próbálkozásként, hogy milyen képeket csinál a telefonom este. De miért is próbálkoztunk? Az egy következőbejegyzés témája lesz. Addig is cuppantás mindenkinek :)  

Liverpool 2012 12 06

Néhány napja Liverpoolban jártunk (NI Number miatt), és szerencsére sokat fotóztunk, így volt miből válogatni némi használható képet :)

warringtoni vasútállomás reggel, még sötétben, induló vonattal - szóval pocsék kép, de mégis emlék :)

20 perccel később Liverpoolban

kilátás a vasúti felüljáróból

a liverpooli vasútállomás olyan, mint egy reptér.. legalábbis ahhoz az egyhez hasonlít, amelyiken jártam :D

két lökött az óra alatt :)) (Tamás bírja a jó kis vastag sapim :D de ugye milyen jól áll Neki? kis bohókás :) )

egy lökött az oszlop mögött :) háttérben: london midland :))

ez pedig a vonat belülről.. hát puccos, na :)

Sokat írni sajnos Liverpoolról nem tudok, mert nagyon kevés időt töltöttünk ott, egyrészt mert egy külvárosi munkaügyi központ félében tudtuk intézni a biztosítást, onnan még egyszer annyi idő lett volna bemenni a belvárosba, mint haza, másrészt pechünkre iszonyatosan hideg volt aznap. De amint látjátok, mi az állomásokban is megtaláltuk a fotóznivalókat :)

Viszont a wc-ről be kell számolnom!! 10 perc alatt sikerült hármunknak (azzal a Párral voltunk, akikkel jóban lettünk, szóval 4-en) használni, ez azért már sejtet valamit, azt hiszem.. :)
Szóval az ajtó gombnyomásra nyílt, de nem azonnal, ezt eleinte nem igazán értettük. Aztán mikor először kinyílt a csodakapu (mint valami sci-fiben.. az autók is ilyenek, azt már írtam, asszem :D ), a másik Lánnyal elindultunk egyszerre, hogy na akkor majd mi most bemegyünk.. hát azzal a lendülettel fordultam is ki, mert nem egy mosdóba vezetett a kapu, hanem egy szem wc-hez! Képzelhetitek, micsoda röhögésben törtünk ki :D
No, ezek után rácsukódott az ajtó, én meg vártam a soromra. A Leányzó kijött, aztán bementem én. Csakhogy hiába ácsorogtam ott, az ajtó nem csukódott be - még jó, hogy nem kezdtem reflexből letolni a nadrágom :D Hát kiléptem, gondoltuk, talán majd jó lesz.. Erre nem becsukódott az ajtó?! Úgy, hogy én kint voltam, bent meg senki.. Gondoltam, na tessék, megérkeztem, el is rontottam egy nyilvános wc-t... mint a telefonokat szoktam... :D
Miután ezt 3-szor eljátszottam (eközben a másik Lánnyal kintről, bentről nyomkodtuk az ajtónyitó és -csukó gombokat persze..) nagy nehezen valahogy sikerült éppen bent maradnom akkor, amikor az ajtó is bezáródott, szóval már legalább helyen voltam :D Onnantól meg azon izgultam, hogyan fogok kijutni.. meg azt hittem, jönnek az újabb megpróbáltatások :D de nem, hihetetlen pozitív élmény volt, egy hang beszélt, mit hogyan kell használni, a kézmosó alá dugva a kezem, először jött rá víz, aztán szappan, aztán megint víz, majd kicsit arrébb kellett raknom, akkor jött a szárítás, szóval nagyon praktikus, gyors volt. (leszámítva ugye a bejutással töltött időt :))) )
És ezután jöttem rá a dolog lényegére, miért csukódott be, majd nyílt ki az ajtó bent lévő ember nélkül: minden egyes használat után, wc-tisztítás volt!!! Mikor bementem, láttam, hogy vízcseppes a wc, de nem tudtam mire vélni a dolgot, de ekkor rájöttem, hogy hát azért nem használhattam egyből, mert előbb valami pucoláson esett át!

Biztos van, aki már látott közületek ilyet, de én még nem, úgyhogy klassz volt :) (már meg is érte elmenni Liverpoolba, nem? :) )

Házak, környezet

Az utcák szerintem gyönyörűek. Többnyire Tamás is osztja a véleményem, viszont sokaktól azt hallom, hogy unalmas, minden egyforma. Nekem tetszik. Egészen más a hangulata, mint egy magyar városnak, és ez természetesen nem azt jelenti, hogy rosszabb. Én Budapestet imádom, Nagykanizsán szeretem a jó kis panelházakat (abban éltem életem eddigi nagy részét, és igenis nagyon kellemes volt, szeretem, hogy van lépcsőház, ahol még van idő rákészülni a kint ránk váró hidegre, vagy épp fordítva J, kiszámítható központi fűtés stb), és Szegeden is szerettem azt, hogy előbbi kettőtől teljesen különböző. Azt gondolom, ha az ember akarja, mindenben meg tudja találni a szépet. Ráadásul ezek az épületek, utcák tényleg szépek, még ha hasonlók, akkor is. Napsütésben meg főleg. Márpedig itt rengeteget süt a nap! Hihetetlen, de komolyan.

   

A gyönyörű angol növényzetből még sokat nem láttunk, arról nem tudok nyilatkozni egyelőre, de a tervek szerint megyünk kirándulni – van a környéken mindenféle ’kert’. Tudjátok, mint egy Füvészkert vagy ilyesmi. Viszont parkokat láttunk már, egy van nem messze tőlünk, erről tudok képet mutatni, ez szerintem nagyon klassz, van például benne külön egy hatalmas ’kutyafuttató’ is, egy másikon pedig naponta kétszer járunk át, mikor dolgozunk. Bár abból még olyan sokat nem láttunk, mert többnyire sötétben haladunk át rajta, de klassznak tűnik az is :D

így látunk be a parkba, ami kerítéssel van körbevéve, ez épp a kutyázós rész 

ez pedig ugyanúgy a kerítés mellől, csak kifelé - ez csak azért, mert nagyon szépen süt a nap, meg akartuk örökíteni ezt is :) ja és mert érdekes, hogy micsoda levéltakaró borít mindent, kicsit kényelmetlen, de nagyon szép. (feltételezem, azért nem takarítják el, mert képtelenség lenne, hiszen mindig nyirkos)

A házak többnyire ’sötétvörösesbarnás’ téglával borítottak, egy- vagy kétszintesek. A lépcső bennük keskeny. A miénken kívül igazából még csak egyben jártunk, viszont sokba beláttunk – ugyanis nem használnak függönyt. De tényleg.. mi se vittük túlzásba otthon, csakhogy mivel itt minden ház egy- vagy kétszintes, tutira belátni. (mi mindig magasabban laktunk, oda csak a szomszéd házból, ugye) És nem zavarja őket. Erről is meséltek már nekünk, de mégis meglepő volt megtapasztalni is. Van az egyik szomszéd házban pl egy pár, akik mikor mi jövünk haza munkából, minden egyes este ülnek a tévé előtt, és eszegetnek. Mindig ugyanúgy látjuk őket. pedig még nem vagyunk itt régóta :D

Na de vissza a házakhoz. Gyönyörű, meleg, őszi színekben pompázik minden, ehhez hozzájárul a házaknak ez a furcsa barnás téglás színe. Mutatok képet, bár sajnos nem igazán sikerült érzékeltetni a hangulatot.

Ami még érdekes, főleg Pest után, hogy nincs rács az ablakokon!! És nem csak a 2. emeleten, hanem az elsőn sem!! A kerítések derékig sem érnek, be is látni a függönytelen ablakokon, és még rács sincs rajtuk. Mindent látni, hogy mit csinálnak, hogy mit néznek a tévében, hogy milyen díszek vannak a kandallóikon. Én félnék. Tudom, paranoiás is vagyok, viszont ez szerintem nem csak nekem lenne durva.

Aztán az is érdekes, hogy a lapostévé és a vízforraló elmaradhatatlan kelléke minden háznak. Akkor is, ha nem működik :D (egy másik magyar párnál pl ez a helyzet a tévével) 

És bőrkanapé mindenhol. Vagy legalábbis bőrféle, lehet, hogy műbőr, ehhez nem értek J

Meg mosógép a konyhában.

És kis udvar.

Jut eszembe, a fürdőszobán sincs függöny. Ablak igen, aminek én nagyonis örülök J Viszont függöny nincs.. Bár a mi fürdőnkbe szerintem csak vmi speckó katonai távcsővel lehet belátni, akkor is egy iskolából nagyon messziről, nincs itt mögöttünk semmi szerencsére J

Egyelőre több dolog nem jut eszembe ezzel a témával kapcsolatban, ha mégis lesz még info, akkor azt írom egy következő bejegyzésben J

Közlekedés

Ismét jelentkezem egy blogbejegyzéssel, ahogy azt már korábban ígértem. Ezúttal témám középpontjában a közlekedés lesz. Amint azt már előző irományomban is említettem, ez itt egy kis városnak számít, ami a közlekedésében is megmutatkozik. A tömegközlekedést leginkább a buszforgalom teszi ki, de van még vasút is.

A buszok többsége a városközponton halad át, de vannak, amelyek a külsőbb kerületeket is érintik. Annak ellenére, hogy lassan már három hete vagyunk itt, még nem utaztunk busszal. Ennek oka az, hogy a munkahelyünk felé egyetlen busz sem jár, vagy ha még menne is, túl sok az átszállás, és költséges is. De ha ez mind nem így lenne, még akkor is van egy kis bökkenő - higgyétek el nem a kifogásokat keresem - ami pedig a következő: az első járat 6-kor indul, ekkor mi már dolgozunk. A helyzet hétvégen sem sokkal jobb, sőt még ritkábban járnak.

Van még egy lehetőség, a taxi, de ez is elég költséges. Mi 3 napig jártunk munkába és munkából haza taxival, úgy, hogy másik két lakótársunkkal együtt mentünk, így a viteldíj 4 felé oszlott szét, de még így is elég húzós, 6-7 font per nap kettőnknek. Ezt meguntuk, hisz’ nem azért jöttünk ki, hogy a fizetésünk egy részét a taxitársaságnak adjuk, elhatároztuk, gyalogolni fogunk oda is és vissza is. Nem kis mutatvány, tekintve, hogy egy nap 12 órát dolgozunk, aminek –túlzás nélkül- 90%-át végig álljuk. Reggel 4 óra 10 perckor kelünk, gyors reggeli, fogmosás és már úton is vagyunk, mivel ez a kis séta, időben nem kevesebb, mint 1 óra, és aki ismer bennünket az tudja, hogy elég tempósan tudunk menni, ha sétálnánk, ez az út legalább másfél óra lenne. Na és ezt megtesszük ugyebár hazafelé is. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy veszünk biciklit, ami jelentősen lecsökkenti ezt az időt. 

Úgyhogy szurkoljatok, hogy ez még a következő műszakunk előtt megtörténhessen, ami szerdán kezdődik..!

Ami még nagyon érdekes, hogy a gyalogos közlekedési lámpák többsége nem velünk szemben az út túloldalán helyezkedik el, hanem mellettünk vállmagasságban, és mindenhol nyomógombos megoldásúak. Nagyon résen kell lenni, mert előfordul, hogy olyan gyorsan vált pirosról zöldre és vissza, hogy felfogni sincs idő, aztán van a másik véglet, aminél ott állhatnánk másnap reggelig akkor sem lenne zöld.

De, hogy ne csak a negatívumokról írjak, vannak nagyon pozitív megoldások is, ilyen például, hogy a gyalogátkelőknél – szándékosan írtam így, mert itt képzeljétek, nincs zebra! – az útra fel van festve, hogy először melyik irányba kell elnézni, valamint az átkelőknél és a járdaszigeteknél kordonnal védik a gyalogosokat! Van is mitől egyébként, mert itt aztán egyáltalán nincsenek tekintettel a járókelőkre, ha 10-ből 2 autós átenged, az már nagyon jó. Tanulság: ne szidjuk az otthoni autósokat, mert ilyen téren sokkal lojálisabbak.

Pozitív dolog még, hogy nagyon sok és jó minőségű kerékpárút van!

Hát azt hiszem, ezt a témát eléggé kimerítettem, így most egy kis időre ismét elköszönök.

ilyen például egy ház - Tamás orrával és Ildi kabátjával :) (Ildi az egyik magyar párból)

ez a házunk.. :) egy ikerház, a bal oldali a miénk, az alsó ablak a nappalihoz tartozik, a felsők 1-1 szoba (a mi szobánk és a fürdő hátrafelé néz egy pályára, klassz, csendes)

a ház előtt van egy buszmegálló. és így néz ki egy busz - szép, csak még nem próbáltuk :)

és egy-egy borzalmas kép rólunk, de a viszonyítás kedvéért hajlandó voltam én is beállni egy kép erejéig :) szóval oldalt, és ilyen magasságban vannak a gyalogátkelőknél a lámpák (nem zebra, mert az itt nincs, hol bordó a zebra helyén az út, hol csak kétoldalt pöttyözött), hozzám képest pedig ilyen egy telefonfülke-egyben-postaláda :)

templom mögötte a nagy tescoval - mi ez utóbbiba járunk :D

bizonyíték, hogy nagyon sokat süt a nap :) ma egyébként éppen nem, és bár nem is esik nagyon, mégis szétázik az embernek mindene. de azt hiszem, az eddig itt töltött időben többet sütött a nap, mint amennyit nem :)

Reméljük, örültök a képeknek, jobbakat készíteni, vagy utólag dolgozni rajtuk, megvágni őket már nincs időnk, de szerintem így is elfogadhatók :)
Ma egyébként egy kis kajáldában jutottunk nethez, sajnos nem fotóztuk le, de tipikus angol reggelit ettünk, azt hiszem :) szalonna, meg valami kolbászféle, paradicsom, bab paradicsimos szószban (azt hiszem, a bab és a paradicsom a mindenünk, konzervből is ezekből van legtöbb :D ), gomba, tojás, toast meg pár megfejthetetlen, de finom dolog :)

Most 4 napot dolgozunk, úgyhogy addig biztosan nem lesz újabb bejegyzés, de talán most már néhány héten belül tudunk intézni internetet..!

Egy kellemes élmény - a pénztárosok

Nem is tudom, hol kezdjem. Nem vagyok egy rutinos blogíró, de azért megpróbálok minél több és érdekesebb információt leírni :)

Egy hete vagyunk itt, de már szinte nincs olyan bolt a városban, amiben ne jártunk volna. Ez itt Angliában kisvárosnak számít, pedig Szeged-méretű. Éppen ebből a kisvárosi jellegből adódóan a boltok nyitva tartása is elég érdekes. A nagy Tesco például 0-24 órás hétköznap, de vasárnap délután 4-ig van csak nyitva. (egyébként a tesco teljesen más, mint otthon, nem igazán lehet megfogalmazni, miért, de más)

Ahogy a bejegyzés címe is utal rá, a pénztárosokról és a bolt többi dolgozójáról igyekszem írni néhány sort. Első esténken rögtön boltba kellett mennünk, mert egyrészt kajánk sem volt, másrészt pedig az ingatlanos nem másoltatott elegendő kulcsot, így ezeket problémákat próbáltuk megoldani este 9 körül, egy vadidegen városban, ahol, ahogy már említettem, hétvégén 4 után nem nagyon találsz nyitva semmit. Kaptunk egy infot, hogy a tescoban van erre lehetőség. Mi csak egy tesco expresszt találtunk ahol nagyon jó fej volt a pénztáros, csak egy kicsit gyorsan beszélt, így nem sok mindent értettünk abból amit mondott, mire mi közöltük  vele, hogy magyarok vagyunk és nekünk túl gyors ez a tempó. Ő bocsánatot kért, és megismételte lassabban! Kulcsot ugyan nem tudtunk másolni, de rögtön első este egy pozitív élmény ért bennünket. Majd másnap este ugyanitt vásároltunk kaját, és képzeljétek az előző esti pénztáros megismert minket és megkérdezte, hogy sikerült-e kulcsot másoltatni. Ilyen kellemes élményben otthon nem túl gyakran van része az embernek. Tudom, most sokan azt gondolják, hogy persze, de itt nem is annyit keres, mint otthon, de szintem attól még lehet kedves valaki, hogy kevés a fizetése. Természetesen nem általánosítok, vannak otthon is kivételek. Itt azonban ez a hozzáállás gyakorlatilag természetes, higgyétek el, rövid kint tartózkodásunk ellenére van tapasztalatunk, mert tényleg szinte a város összes boltját bejártuk :D

Még egy rövid történet aztán nem is untatlak benneteket, de ez nagyon cuki volt. Az ASDA-ban ( ez is egy tescohoz hasonló bolt) a pénztáros néni megkérdezte tőlünk, hogy pakoljon-e ő a bevásárló szatyrunkba, hát ezen nagyon megvoltunk lepődve, biztos ő is észre vette rajtunk. Ezután már tudta, hogy nem vagyunk idevalósiak, és fizetés után a visszajárót szépen lassan kétszer is leszámolta a kezembe.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, remélem, tetszik nektek. Más témában nemsokára újra jelentkezem – amint újra nethez jutunk :) (a szövegeket megírjuk már otthon, így ha van net, csak ki kell tenni, úgyhogy rajta vagyunk az ügyön, hogy legalább így tájékoztassunk Titeket mindenről, amíg nincs olcsóbb telefon vagy skype)

A repülésről :)

A repülés… Aki repült már, tudja, milyen, hallottunk már jót is, rosszat is, szerintünk viszont mindenképpen fenomenális… elképesztő, hihetetlen, szuper, csodálatos, és az én megcsappant szókincsem (a fáradtság, a kevés kommunikáció és még kevesebb magyarul olvasás bizony átmenetileg nagyon tud hatni már ennyi idő alatt is) sajnos nem elég arra, hogy leírjam.. Mutatok inkább néhány képet, amik ugyan telefonnal készültek (mert persze a vadiúj elemek nem működtek a fényképezőben, vagyis így gondolom, a gépnek lehet valami baja), azért egy kicsit talán érzékelhető az élmény. De csak nagyon kicsit. Elmondhatatlan, milyen elindulni, elemelkedni a földtől, beérni a felhők közé, és aztán felettük szállni a napsütésben. Minden fényes, habos, hihetetlen…..

A sebességet egyáltalán nem érezni, pedig kb 700 km/h-val hasítottunk, de olyan volt, mintha épp csak úsznánk. A felszállás előtti pillanatokban már nagyon gyorsnak éreztük, az ülésbe préselődtünk, és aztán huss… :) be a felhők közé, aztán még magasabbra. Onnan még volt, hogy leláttunk a földre, vizekre (sajnos egyáltalán nem tudtuk követni, merre járunk :) ), többször volt alattunk és felettünk is felhő. Tényleg leírhatatlan, annyira jó..

Egyedül a leszállás, pontosabban annak a kezdete nem volt kellemes, mert ott bizony mozgott az ember gyomra össze-vissza, hol oldalra fordultunk, mielőtt lejjebb mentünk, hol az tűnt fel, hogy egyre nagyobb minden, úgyhogy ebben azért volt némi félelmetesség is, de aztán a földet érés pillanata megint nagyon izgalmas volt, egészen addig még mindig nem éreztük a tempót, csak mikor már gurultunk, ami pedig nyilván töredéke volt a fenti sebességnek.

Még magáról a repülőről a stewardokról és stewardessekről: Ryanair-rel utaztunk, a design (ha már ilyesmit tanultam, csak fontos ezt is megemlíteni :) ), szóval ez a sötétkék-sárga nem épp a legszebb, de az ember nem a repülő belsejét nézi, hanem ki az ablakon – már ha van olyan szerencséje, vagy akar egyáltalán ablak mellett ülni. Én akartam :) Elsőbbségi beszállásért egyébként nem érdemes fizetni, mert nagyon kevesen kérik, úgyhogy ha az ember időben odaér, hamar fel is tud szállni a gépre. (a tapasztalat és az elmondások is ezt bizonyítják)

A légiutaskísérők nagyon kedvesek, mosolygósak, és bár nem mind bombázók, mint a filmekben, gyönyörűvé teszi őket, amit csinálnak, és persze nagyon elegánsak. Nyilván nem ez a legfontosabb, amiről az ember egy repülés kapcsán beszél, de nekem ez is fontos, szeretem a részleteket megfigyelni, és azt hiszem, aki ezt a blogot olvassa, azt minden érdekli, nem igaz? :)

Viszont! Csak angolul beszélnek. Az egyik mintha magyar lett volna ugyan, de csak egy pillanatra láttam a névtábláját, úgyhogy végülis angolul kommunikáltunk. Sokat igazából nem kellett, és mindent elmutogattak. Biztonsági övvel kapcsolatban, mentőmellény, ilyesmi. Beszélt egy valaki kihangosítva angolul, közben pedig kb 30 emberenként egy steward mutatta, mit hol találunk. Jól szervezett, alapos dolog volt ez is.
Enni, inni is lehetett, guszta dolgokat, de mi ezeket nem próbáltuk ki egyelőre, majd ha gazdagok leszünk :) Viszont vizet vettünk a check in után, 350 ft-ért egy fél litereset.. az a rész iszonyatpuccos volt :D
Ja a check in után ellenőriztek minket, de villámgyorsan ment, és meg sem motoztak, nem csipogott be a kapu. Pedig úgy készültünk, hogy valahol biztosan meg fognak – az útlevelünkben szereplő kép alapján teljesen biztosak voltunk benne :D
Egyébként tényleg minden elég egyértelmű, nagyon nem lehet eltéveszteni semmit. Még a csomagjainkat is könnyedén megtaláltuk a végén :)

Azt hiszem, ennyi nagyjából, ha még eszembe jut valami, akkor kiegészítem, vagy kap egy új bejegyzést :)

INFO  azoknak, akik repülés előtt állnak:

- cukrot kell szopogatni, vagy rágózni, de mindenképpen sokat nyelni, mert a fül valóban bedugul, ezt már sokan mondták nekünk is, nem vicc, tényleg fontos!

- és nem kell félni egyáltalán, én azt mondom, mert bár durva tériszonyom nincs, én vagyok az az ember, aki már kicsi lányként szédült, kékült a hintában, a felszállás pedig itt épp olyan érzés, mégis annyira élveztem, hogy képtelen voltam betelni vele :)